SZABÓ GÁBOR : A Százados úti Művésztelep a Főváros első művésztelepe. A művésztelep kifejezés sok mindent takar: rokonszemléletű művészek, festőiskolák együttes munkáját erős karakterrel, mint Barbizon, München és Nagybánya; meghatározott művészeti programokat; stílust. Jelent alkotóházakat, ahol hosszabb-rövidebb ideig dolgoznak, vagy csak feltöltődnek az alkotók. Jelenti az egy-egy technikára vagy programra szervezett szimpozionok, work-shopok együttes munkáját, ahol a kő, a bronz, fa, kerámia, textil vagy egyéb anyag a meghatározó. A különféle művészeti iskolák vagy amatőrök táborait is nevezik művésztelepnek. A Százados úti más. Műterem és otthon, kis művészfalu. |
NYIKOS LÁSZLÓ: Az 1900-as évek legelejének képzőművészeti élete a millennium utáni évtizedek általános konjunktúrája után átalakulóban van. Az akadémizmus korábbi vezető szerepének meggyengülése után újra a főváros válik központjává az addig külföldre vagy vidékre kényszerülő új, modernebb művészeti irányzatoknak. Az 1894-ben megalakuló, a Képzőművészeti Társulat és a kezében lévő Műcsarnok egyeduralmát megtörő Nemzeti Szalon Egylet indította el azt a sort, amelyet a 10-es évek elejéig számos további képzőművészeti csoport létrejötte jelentett; KÉSE (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete, 1907), MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre, 1908), Magyar Képzőművészek Egyesülete (1908), Magyar Grafikusok Egyesülete (1908).
|
